Maglódi táncok

 

A Maglódi táncok bekerült a helyi értéktár kulturális értékei közé.

A maglódi tánchagyomány gazdagságáról tanúskodnak az 1952-ben, majd 1972-ben készült filmfelvételek, melyeken megörökítették falunk táncait. E felvételeken a verbunk, csárdás, a karikázót helyettesítő körcsárdás, a lakodalmi menettáncként járt mars, és a népies műtáncot képviselő magyar kettős látható.

E vidék szlovák lakosságú falvai, a táncélet legjellemzőbb vonásai alapján lényegében azonos karakterű hagyományt őriznek. „A maglódi tánchagyomány egyik szembetűnő sajátossága, hogy viszonylag homogén tánckincs jellemzi, s ebben az új táncstílus domináló szerepe mellet ennek erőteljes, asszimiláló hatása érvényesül.” – ( dr.Pesovár Ernő 1973)

Bemutatás

„A hazai Szlovákság tánchagyománya, szinte elválaszthatatlanul összefonódik a Magyar néptánccal. A mai arculatát ugyannak a történeti folyamatnak köszönheti, melynek eredményeként kialakult az új stílusú magyar néptánc a verbunk és csárdás. Erről tanúskodik a maglódon cifruválás  néven ismert verbunk és a forgós- mártogatós karakterű csárdás, amit, legjellemzőbb mozgása, a mártogatás alapján csupkálásnak neveznek . A maglódi cifruválás tánckezdő, páros táncot bevezető szerepével és a lassú csárdást helyettesítő páros változatával a korai verbunk jellemző vonásait, jegyeit őrzi. A csárdás csalogató formulái, az elválások, kifordulások ugyancsak e páros tánc klasszikus periódusát idézik. A tánchagyomány korábbi történelmi rétegének az emlékeit a Marsban fedezhetjük fel, mely, nemcsak mint vonuló tánc játszott fontos szerepet, hanem mint a felszabadult tánc megtestesítője, a mulatságok állandóan visszatérő tánca volt. Egynemű vagy vegyes körtáncként járták, mely alkalomszerűen párokra szakadt, vagy szólók váltak ki belőle. A Mars régies vonásain túl az újabb kor hatását is tükrözi, kísérő zenéjében, a korábbi hagyományt háttérbe szorították a mű zenei darabok a fúvószenekarok indulórepertoárja, valamint a magyar és szlovák népzene újabb rétege.

A táncok felsorolásából kitűnik, hogy nem határolódik el szlovák és magyar jellegre, hanem mint a kultúra más területein is ötvöződik.

A verbunk, -melyet Maglódon cifruválásnak neveznek- mulatságkezdő funkciója mellett lakodalmi menettáncként is szerepelhetett. A párostánc bevezetőjeként is járták, így megőrizte a csárdás klasszikus háromtételes változatát. E szerep megtalálható a Duna mente és Palóc vidék táncfolklórjában is. A cifruválás motívumkincse a hegyező, lengető, bokázó és háromlépés változatok, csak mérsékelt tapsos-csapásolással. Őriz viszont olyan archaikus mozgásformát, mint a guggolás.

Maglód táncéletében a legjelentősebb helyet a csárdás foglalta el. A hármas tagozódásra már utaltam. ”Ugyancsak a csárdás klasszikus típusát idéző hagyományként kell értékelnünk a páros verbunkot is, amint ez a szembenállással járt bokázó és oldalazó mozgásokból, valamint a férfi és nő egymást kerülgető csalogatásából kitűnik. A tánc friss része pedig egylépéses lippentős motívumával s különösen forgós-mártogatós karakterével a nyugati dialektus területén általános, régies csárdás-típussal rokon. E mártogatós motívum helyi elnevezése a csupkálás.” A tánc visszatérő mozzanata a csalogatás. Itt a tánc lelassul, így kiemelkedik a gyorscsárdásból.

A dallamkincs alapján az új táncstílushoz tartozik a körcsárdásnak az, az egylépéses változata, amit inkább körben éneklésnek nevezhetnénk. Tulajdonképpen a karikázót helyettesíti, amit a táncközi szünetekben énekszóra jártak. Ez volt a hangulati bevezetője az ebből kibontakozó marsnak, mely a páros táncok közé ékelődött. Táncolták egynemű és vegyes körtáncként is, alkalomszerűen párok szólója is kiválhatott belőle. Stílusjegyei megegyeznek az ugróssal, ez alapján a paraszti kultúra régi rétegéhez sorolhatjuk.

„ A maglódi táncok élő emlékei tehát annak, hogy a XVIII. században telepített Solt-vidéki szlovák falvak tánctörténetében is lezajlott a korábbi hagyomány stílusváltásba torkolló átértékelése. Ez aláhúzza, hogy a reformkor politikai törekvéseit s parasztságunk változó életszemléletét tükrözi. S ugyanilyen értelemben kell hangsúlyoznunk azt is, hogy a kor követelményeinek megfelelő, korszerű formaként jelenik meg az új táncstílus, mely egyúttal szerves folytatója a Kárpát-medence tánckultúrájában kimutatható közös hagyományoknak”

E vidék szlovák lakosságú falvai, a táncélet legjellemzőbb vonásai alapján lényegében azonos karakterű hagyományt őriznek. „A maglódi tánchagyomány egyik szembetűnő sajátossága, hogy viszonylag homogén tánckincs jellemzi, s ebben az új táncstílus domináló szerepe mellet ennek erőteljes, asszimiláló hatása érvényesül.”

A maglódi táncok élő emlékei tehát annak, hogy a 18. században telepített soltvidéki Szlovákság tánctörténetében is lezajlott a korábbi hagyomány átalakulása. Ez az új stílus, szerves folytatása a Kárpát-medence korábbi tánckultúrájában kimutatható közös hagyománynak.”

A Maglódi Tánc része a Magyar Táncművészeti Főiskola oktatási anyagának, a Magyar Tudományos Akadémia lejegyezte, szerepel az összegyűjtött nemzeti és a nemzetiségi táncanyagban is. Ez a tánckincs, minden olyan szakanyagban fellelhető, mely ősi örökséget képvisel és méltó rá, hogy bekerüljön az értéktárba. A „Maglódi Táncok” kulturális örökséget, mint a kulturális sokszínűség egyik forrását, fontos megőrizni, ápolni a hagyományait, hiszen ez fennmaradásának egyik biztosítéka és a megyében alig lelhető fel, környékünkön egyáltalán nincs másik saját táncanyaggal rendelkező település.

RizVN Login