Város kitüntetések átadása 2017. augusztus 20.

Augusztus 20-án a városi ünnepség keretében átadásra kerültek a városi kitüntetések. Gratulálunk a díjazottaknak, köszönjük a munkájukat! 

Maglódért emlékérem - Németh Mihály és Pálosiné Borbás Anikó 

 „Maglódért” Emlékérem adományozható azoknak a személyeknek, személyek csoportjának, társadalmi vagy gazdasági szervezeteknek, akik vagy amelyek a város fejlesztésében, a társadalmi, szociális, kulturális és gazdasági élet bármely ágazatában kiemelkedően hasznos munkát végeztek, és ennek révén a város értékeit növelő, maradandó eredményeket értek el. A „Maglódért"Emlékéremből évente legfeljebb kettő adományozható.

Sereg Gyula díj - Taraszár Jánosné

Sereg Gyula (1923–1992), az összevont maglódi iskola igazgatója, a nyaralói iskola építtetője majd igazgatója, díszpolgár (posztumusz, 1994). Sereg Gyula díjat azok a személyek kaphatnak, akik a város oktatási életében kiemelkedő teljesítményt értek el. 

Pápes Tibor díj - Véminé Paulovics Ildikó

Dr. Pápes Tibor (1944–2002) életét hivatásának szentelő körzeti orvos, aki 1969-től haláláig Maglódon teljesített szolgálatot. Pápes Tibor díjat azok a személyek kaphatnak, akik egészségügy területén dolgozva kiemelkedő teljesítményt értek el.

Kertész Károly díj - Jandó Gabriella

Kertész Károly (1926–1989) katonatiszt, 1958-tól közel 30 éven át a Maglódi KSK vezetője, akinek irányítása alatt épült fel a sporttelep. Kertész Károly díjat azok a személyek kaphatnak, akik a város sport életében kiemelkedő teljesítményt értek el. 

Dóra Tivadar díj- Potocska János

Dóra Tivadar (1912–1989) ő teremtett nehézipart először a településen a Maglódi Gépgyár és Öntöde megalapításával, amit azonban 1950 decemberében államosítottak; pályafutását a pénzverde mérnökeként fejezte be. Dóra Tivadar díjat azok a személyek kaphatnak, akik műszaki területen dolgozva kiemelkedő teljesítményt értek el. 

Domján Edit díj- Szever Jánosné

Domján Edit (1932–1972) Jászai Mari-díjas színésznő, akinek a maglódi iskolaévek szolgáltak alapul a hivatásválasztásban. Domján Edit díjat azok a személyek kaphatnak, akik a művészet területén kiemelkedő teljesítményt értek el. 

Dobozi István díj - Tóthné Zéman Mária

Dobozi István (1847–1921) 1867-től tevékenykedett Maglódon községi jegyzőként, megyebizottsági tagként; a községi és körjegyzők országos egyletének megalakítója, választmányi tagja és jegyzője, a Pest-Kis-Kun megyei jegyzői egylet elnöke. Dobozi István díjat azok a személyek kaphatnak, akik a közigazgatás, közszolgálat területén dolgozva kiemelkedő teljesítményt értek el.

„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”- Szent István király intelmei Imre herceghez

 

Németh Mihály magas szintű közösségi munkáját Maglódért Emlékérem kitüntetéssel köszönte meg a város képviselő-testülete.

Németh Mihály 1971. február 3-án Nagykátán született, és a Pest megyei Farmoson nevelkedett. Kisgyermekkorában ideje nagy részét mélyen hívő anyai nagymamájával töltötte, aki az első bibliai történeteket mesélte neki, és akinek köszönheti az Úrtól tanult imádságot is. Apai nagymamájának testvére, Csákó Gyula, evangélikus lelkész volt.

Németh Mihály tanulmányait a farmosi általános iskolában kezdte meg. Ekkor már szoros kapcsolatban állt az evangélikus egyházzal, hatodikos korában visszautasította tanárnője felkérését egy karácsonyi versre, úgy fogalmazva, hogy neki a templomban kell szavalnia szenteste.

A középiskolát a nagykátai Damjanich János Gimnáziumban végezte szorgalmas és kötelességtudó fiatalként. Döntő hatást gyakorolt rá a fiatal Deme Károly, aki a hittanórákkal, igehirdetéseivel, hitével és nagy szeretettel terelte Mihályt Isten igéjének megismerése felé. Az érettségi után felvették az Evangélikus Teológiai Akadémiára, melyet 1994-ben sikeresen elvégzett. Harmati Béla püspök szentelte lelkésszé a Deák téri evangélikus templomban.

Hivatását Békéscsabán kezdte meg 1994. augusztus 15-én, ahol közel 15 évig szolgált. A lelkész sorsa azonban magába foglalja a vándoréletet is. Németh Mihályt 2009-ben hívta meg a maglódi evangélikus gyülekezet parókus lelkésznek. Idekerülésével a gyülekezet élete megváltozott, és ezzel együtt városunk is más lett. Akkor érkezett a gyülekezetbe, amikor lelki és világi vezetőre is szükség volt. Fiatalos lendületét és hivatástudatát a helyiek hamar megszerették és elismerték. A vasárnapi istentiszteletre járók száma megsokszorozódott. Az evangélikus hívők szívesen hallgatják a mély hitből fakadó prédikációkat. Sokat tett az evangélikus keresztény szellem kialakításáért, formálásáért. Életét a hivatása tölti ki, evangélikus lelkészként úgy él, ahogyan prédikál: utat mutatva mindnyájunknak. Nagy hangsúlyt fektet a gyülekezeti tagok alapos lelki gondozásának elvégzésére. A fiatalok is felnéznek rá, a legjobban ezt az példázza, hogy diákjai közül többen választották a lelkészi hivatást vagy az egyház közeli munkát.

A mai világban már egy gyülekezetet is menedzselni kell. Ő pedig nemcsak a gyülekezet hitére vigyáz, hanem az anyagi javaira is gondja van, megóvja a közösség vagyonát. Fontos szerepe volt a műemléktemplom külső és belső megújulásában, az eltulajdonított keresztelő angyal szobrának pótlásában, az oltár felújításában, a szószék restaurálásában és az orgona újjászületésében egyaránt. Kezdeményezésére pályázati pénzből és önkormányzati segítséggel megszépült a város szimbóluma, legrégibb épített öröksége, a Harangláb.

Maglódi lelkészként sem csak a maglódiakra van gondja. Néhány éve az Evangélikus Gyülekezet a felvidéki Gömörhosszúszót testvérgyülekezetté választotta. Ez a kapcsolat, köszönhetően a lelkipásztornak, városi szintűvé fejlődött, hiszen Hosszúszó és Maglód mára már testvértelepülések.

Az általános iskolában is jól ismerik, hiszen gondosan tanítja a hittanra jelentkező diákokat. Nyáron pedig tábort szervez, ezzel is segítve a gyermekek hasznos elfoglaltságát.

A képviselő-testület felkérésére külső tagként segíti a Kulturális és Oktatási Bizottság munkáját. A városi ünnepeken, rendezvényeken szintén mindig lehet számítani segítségére, szolgálatára: ha kell, előadást tart, ha kell, igét hirdet. Az Evangélikus Gyülekezet és a település történelme több szálon kacsolódik egymásba, ezért is érzi fontosnak a hagyományőrzést. 2016-ban ő kezdeményezte a templomi pünkösdi zöldágazás felvételét a maglódi és a megyei értéktárba.

Pálosiné Borbás Anikónak a város hírnevének öregbítéséért Maglódért Emlékéremkitüntetést adományozott az önkormányzat.

Borbás Anikó 1968. augusztus 15-én született Kunhegyesen. Az általános iskolát Jászapátin végezte, gimnáziumba Budapesten járt. Pénzügyi és számviteli képesítést szerezve érettségi után a Terézvárosi Családsegítő Központban, majd az Országos Levéltárban dolgozott. 1991-től mindmáig a Magyar Televízió munkatársa. Kezdetben titkárnőként, majd miután elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem művelődésszervezési szakát, az 1990-es évek végétől szerkesztőként dolgozott a határon túli műsoroknál. Jelenleg az M1 Híradó adásszerkesztője külhoni területen. A világ életében csendes, szerény és szorgalmas Anikót és munkáját nagy megbecsülés övezi a televízióban. Tavaly köszöntötték őt abból az alkalomból, hogy 25 éve dolgozik a tv-ben.

Férjével, Pálosi Ervinnel (aki a Magyar Televízióban gyártásvezető) 1994-ben ismerkedtek meg közös munkahelyükön, és 2000-ben kötöttek házasságot. Gyermekük, a 13 éves Ádám Maglódon jár iskolába, és trombitásként oszlopos tagja a Városi Fúvószenekarnak.

Anikó a református gyülekezet presbitereként kiveszi részét az egyházközség mindennemű munkájából: legyen az építkezés, kerti munka, kerítésfestés, családi vagy gyülekezeti nap. A balatoni hittantáborokban pedig már évek óta Anikó a konyhafőnök, kézben tartva több tucat gyermek és felnőtt étkeztetését.

A maglódi önkormányzat számára kiemelt jelentőségűek a határon túli településekkel ápolt kapcsolatok, amihez Anikó óriási segítséget nyújt. Televíziós szerkesztőként számos tudósítást készített a városunkkal kapcsolatban álló települések – Lövéte, Hosszúszó, Berzéte – életéről, az ott lakók mindennapjairól.

Pálosiné Borbás Anikó maglódiként és a Maglódi Polgári Kör aktív tagjaként évek hosszú sora óta nagy erőfeszítést tett és tesz annak érdekében is, hogy a város legnagyobb rendezvényét, a Kárpát-medencei Magyar Találkozót megismertesse a nagyvilággal. Hathatós szervezésében immár televízió- és rádióműsorokban is hírét vihetjük az eseménynek. Neki köszönhető, hogy évről évre a Magyar Televízió is megörökíti a Kárpát-medence magyarságának összefogását erősítő programsorozatot. Tudósításai hozzájárultak ahhoz, hogy a Kárpát-medencei Magyar Találkozót felvették a Pest Megyei Értéktárba.

Anikó kiváló példaként szolgál arra, hogy néhány hónap alatt is be lehet illeszkedni egy új közösség életébe, és a szabadidőt sem kímélve, a kenyérkereső foglalkozást is eszközként használva, hozzájárulhatunk lakóhelyünk fejlődéséhez.

Jandó Gabriellát Maglód sportéletében kifejtett, kimagasló tevékenységéért Kertész Károly-díjjal tüntették ki.

 

Jandó Gabriella 1984 óta a maglódi általános iskola pedagógusa, testnevelés–földrajz–gyógytestnevelés szakos tanár. Korábban egy évig a budapesti Jászberényi úti Általános Iskolában tanított. 2013 szeptemberében a két intézményben eltöltött 30 éves közalkalmazotti jogviszonya alapján jubileumi jutalmat vehetett át.

Testnevelő tanárként mind az iskola, mind pedig a város sportéletében aktív szerepet vállal. Kezdeményezője volt a maglódi sportegyesület kézilabda szakosztálya létrehozásának. A tanulók és az ifjúság körében folytatott aktív munkájának köszönhetően a szakosztály vezetőjévé választották. A szervezési feladatok mellett edzőként készítette fel az ifjúsági csapatot és az iskolai diáksportkör kézilabdásait. Munkájának eredményességét jól mutatja, hogy a több éven keresztül a megyei bajnokságban szereplő csapat az élmezőnyben végzett. Tevékenységének köszönhetően több száz gyermek kezdett el kézilabdázni, a legjobbak a korosztályos megyei, országos válogatottakba is eljutottak.

Az iskolai diáksportkör keretei között folyamatosan készíti fel a tehetséges gyerekeket az atlétikai diákolimpiára. Az évek során sok tanulója jutott el az országos döntőig, közülük a legjobbak érmes és pontszerző helyezést értek el.

2004-ben sportolói és sportvezetői tevékenységéért „Maglód sportjáért” oklevelet vehetett át a település vezetőségétől. A szabadidő hasznos eltöltésére nevelve a gyerekeket, számos sportprogram szervezésében vesz és vett részt: Oktató volt az iskolai sítáborokban, szervezte a fiú és lány labdarúgást a Bozsik-program keretében, alapító tagja a Maglódi Szabadidősport- és Természetjáró Egyesületnek, úszástanfolyamot tart, felnőtt tornát szervez. Mint az iskola gyógytestnevelője, sok száz gyermek rehabilitációját végezte a tanítás mellett. Kollégái és a tanulók szeretik és kedvelik lelkes, gyermekközpontú személységét.

Gabi saját sportteljesítményei sem elhanyagolhatóak: az aktív kézilabdázás mellett 1995-ben kerékpárral meghódította az Alpok csúcsait. Rendszeres résztvevője a belföldi és külhoni gyalogtúráknak, sőt az utóbbi években vízitúrákra is jár.

Potocska Jánost szakmai életútjáért, a műszaki területen kifejtett meghatározó tevékenységéért Dóra Tivadar-díjjal jutalmazta a képviselő-testület.

 

1943. július 12-én született Maglódon. Itt végezte az általános iskolát is. Még ipari tanulóként került a Maglódi Gépgyárba, és végzett esztergályosként is itt maradt. Sokat tanult a helyi szakmunkásoktól, és gyorsan elsajátította a szakma fortélyait. Később forgácsolási tevékenységet végzett. Már fiatalon is pontos, szorgalmas munkavégzéséről volt ismert. Vezetői felfigyeltek az ambiciózus fiatalemberre, és támogatták őt továbbtanulásában. Így szerezte meg esti tagozaton az érettségit, majd elvégzett egy 3 éves iskolát, ahol minőségellenőri képzettséget kapott. Hamarosan művezető lett a cégnél, termelésirányítással foglalkozott, majd pedig a megalakuló Műszaki Osztály élére került.

1976-ban indult be Maglódon a járműgyártás. Az ettől kezdve Ipari Szerelvény- és Gépgyár Maglódi Járműgyárának nevezett üzemben János meghatározó személyiség lett. A bonyolultabbá váló munkafeladatok miatt szükségessé vált a magasabb végzettség megszerzése, melyet a hegesztés technológiát kiválóan ismerő fiatalember kihívásként élt meg. 1979–82 között hegesztőmérnöki diplomát szerzett Budapesten. Mérnökként is maradandót alkotott: a hegesztett alkatrészek technológiáját mind ő készítette el. A pontosság és a precizitás jellemezte folyamatosan. Az autóbuszgyártás terén több újítását elismerte az Ikarus vezetősége is. A mai napig tudja a Magyarországon gyártott Ikarus buszok alkatrészeinek rajzszámait. A vállalatnál eltöltött esztendők során munkaügyi területen is képzettséget szerzett, így sokáig elnökölt a cég munkaügyi döntőbizottságában.

A rendszerváltás után megtapasztalta, hogy azokat a nagyszerű munkásokat, akikkel hosszú évekig együtt dolgozott, sorra elküldték, és az egykori Dóra-gyár jövője bizonytalanná vált. A folyamat tehetetlen szemlélője volt, ami megviselte. Kényszerből váltott munkahelyet, de ott is kitűnően megállta a helyét: 10 éven át vezetett egy gödöllői kft.-t.

Nyugdíjazása után az egykori gyár területén működő Maglódi Vasipari Vállalat Kft. visszahívta, és a cég főmérnökeként tevékenykedett még hosszú évekig. 2013 közepén vonult végleg vissza, összességében 56 évet töltve aktív munkával.

Nyugdíjasként bekapcsolódott a Polgári Kör életébe, tevékeny résztvevője a rendezvényeknek és a kirándulásoknak.

Családi élete is kiegyensúlyozott: 3 gyermeket nevelt fel feleségével, akivel nemrég ünnepelték aranylakodalmukat. Nagyapaként 5 unokának is örülhet.

Szever Jánosnét (sz. Tabányi Zsuzsannát) a maglódi hagyományok megőrzésében kifejtett kimagasló tevékenységéért Domján Edit-díjjal ismerte el a városvezetés.

A Maglódot újraalapító ősök leszármazottjaként 1937. szeptember 4-én született Tabányi Mihály és Kolman Zsuzsanna első gyermekeként. Itt végezte az általános iskolát. Korán munkába állt a fővárosban. Családalapításától kezdve azonban Maglódon dolgozott, legtovább a Központi Óvodában, dadusként.

Szever Zsuzsi dadus néni mindig megbízhatóan, pontosan, szorgalmasan végezte a munkáját. Nem ismert lehetetlent, soha nem mondta, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Ezzel a jó tulajdonságával motiválta a mellette dolgozókat. Kedves, huncut humorával, jókedvével mosolyt varázsolt a felnőttek és gyerekek arcára. Meséket mondott, népdalokat énekelt, régi népi játékokat tanított a kicsiknek.

Szüleitől örökölte a hagyományok iránti szeretetét. A „Röpülj, páva” mozgalom megindulásától leányának és a többi kislánynak népviseleti ruhákat készített. Először a Nyugdíjas Klub és a Nőklub, majd az évek során egyre több civil szervezet rendezvényén találkozhattunk vele. Segít a Roszicska Hagyományőrző Egyesületnek, de tanácsot kérnek tőle a Kacamajka Táncegyüttes fiataljai is. Igényes emberként mindig nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a népviseletet a hagyományoknak megfelelően hordják.

Édesanyjával együtt kezdeményezte az evangélikus templomban a pünkösdi zöldágazás felelevenítését. 1999-től kezdve minden esztendőben, Pünkösd szombatján az ő irányításával kerülnek a díszes, hímzett kendők és a színes szalagok a zöld nyárfaágakra. A Helytörténeti Gyűjtemény létrehozásakor ugyancsak lehetett számítani hasznos tanácsaira, segítségére. A Múzeum Baráti Körnek ma is aktív tagja.

Férjével, lányaival, családjával meghatározó alakítói a maglódi kulturális és közéletnek.

Taraszár Jánosnénak kimagasló oktató-nevelő munkájáért a Sereg Gyula-díjadományozásával fejezi ki köszönetét és elismerését az önkormányzat.

 

Taraszár Jánosné (sz. Tóth Ibolya) 1948. augusztus 17-én született Budapesten. Az általános iskolai tanulmányait Maglódon végezte, majd a monori gimnáziumban tett érettségit.

Folytatva a családi hagyományokat – hiszen édesapja, Tóth Károly a helyi általános iskola tanára volt –, a szegedi tanárképző főiskolán biológia–mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakon szerzett képesítést. Sülysápon, Budapesten, majd 1976-tól már Maglódon tanított, és lett a helyi iskola meghatározó jelentőségű tanára. Szakmai munkáját „Kiváló úttörővezető” díjjal és 1988-ban miniszteri dicsérettel ismerték el. 2007-ben a képviselő-testület „Maglód Oktatásáért” elismerő oklevelet adományozott részére. Ibolya igazi tanáregyéniség. Hivatástudata, a folyamatos szakmai megújulás, a munkáját jellemző alaposság és magabiztosság példaértékű.

A tanítás mellett, szinte pedagógiai pályafutásának elejétől a helyi közoktatás irányításában is vállalt feladatokat. Első alkalommal 1983-ban lett kisebb megszakítással megbízott igazgatóhelyettes, majd 1996-tól egészen nyugdíjba vonulásáig mint kinevezett igazgatóhelyettes dolgozott. Igényessége, következetes, gyermekközpontú gondolkodása vezetői munkájában is érvényesült. Irányításával alakult ki a felső tagozat ma is érvényes szakmai profilja. Ekkor került sor az általános iskola és a művészeti képzés integrálására, a tehetséggondozó fakultációs rendszer kialakítására, a nívócsoportos oktatás bevezetésére. Nyugdíjazása után is mindig lehetett számítani a segítségére.

Ibolya boldog családban él: két felnőtt leánya mellett (egyikük szintén pedagógus lett!) most nagymamaként unokái nevelésében vállal nagy szerepet.

Tóthné Zéman Máriát kimagasló közalkalmazotti tevékenységéért a képviselő-testület Dobozi István-díjjal jutalmazta.

Maglódon született 1949. november 25-én, és azóta is itt él városunkban. Kétgyermekes édesanya, és nyolc gyermek boldog nagymamája. A gimnáziumi érettségi mellett munkaügyi és informatikai területeken képezte tovább magát.

Első munkahelye a Budapesti Fémbútorgyár volt, ahol 15 évet töltött el, majd onnan elkerülve, 1979-től kisebb megszakítással az önkormányzat által fenntartott és működtetett maglódi iskolában dolgozott, először pénzügyesként, majd hosszú éveken át iskolatitkárként. Az akkor létesített új feladatkörét határtalan lelkesedéssel, szorgalommal és nagy hozzáértéssel látta el. Nem telt el sok idő, és szakmai érdeklődésének, problémamegoldó képességének köszönhetően máris otthonosan mozgott az oktatás-nevelés területén adódó számtalan speciális tennivaló és feladat sokaságában. Személyiségének gazdagsága, emberi értékei tették igazán alkalmassá erre a feladatra.

Határozottsága, kiváló szervezőkészsége az iskolai élet minden területén értékteremtőnek bizonyult. Szülőkkel, pedagógusokkal és tanulókkal egyaránt türelmesen foglalkozott. Eredményes munkája minden esetben nagy segítséget jelentett az iskola számára.

2007-ben ment nyugdíjba, de azóta is, bármikor felkérték, szívesen visszament egykori munkahelyére, és segítette a kollégák munkáját.

Véminé Paulovics Ildikónak több évtizedes, odaadó védőnői munkájáért a Pápes Tibor-díjatadományozta az önkormányzat.

Véminé Paulovics Ildikó 1980. szeptember 1-jén állt munkába Maglódon, és egészen 2017-ig – amikor saját kérésére nyugdíjba vonul –, itt teljesített szolgálatot körzeti védőnőként.

37 év hosszú idő, sok-sok nehézséggel és örömteli eseménnyel tarkítva. A nyolcvanas években még nem volt gyermekorvos; a körzeti orvosok mellett dolgozva saját magára volt utalva a védőnő: csak a szaktudására és a szervezőképességére tudott támaszkodni. Gyalogosan vagy biciklivel járta az aszfaltozatlan utcákat, járda is csak néhány helyen akadt. A gumicsizma így jó szolgálatot tett, főleg az újonnan benépesülő klenovai településrészen, amely Ildikó körzetéhez tartozott. A bicikliző védőnő a kutyák körében is népszerűségnek „örvendett”, és bizony egy-egy családlátogatást a nadrágszár vagy a táska épsége bánta.

Nemcsak helyben, hanem a környező településeken – Ecseren és Mendén – is ellátta a gyesen lévő kolléganők munkáját. Közben továbbképzésekre járt, és eredeti diplomája mellé 1994-ben családgondozó szakvédőnői oklevelet szerzett az egészségügyi főiskolán.

Ugyancsak kivette a részét a szakmai gyakorlatra Maglódra érkező főiskolás védőnők oktatásában is.

Régebben nyaranta a gyermeküdülőkben és a vöröskeresztes táborokban a védőnők biztosították az egészségügyi szolgáltatást és a gyermekfelügyeletet. Eközben bevezették a tanulókat a csecsemőgondozás és az elsősegélynyújtás rejtelmeibe. Ildikóval a maglódi diákok a katasztrófavédelmi táborokban is találkozhattak.

Mielőtt megalakult a Nyugdíjas Klub, évente zenés-táncos esteket szervezett az idősebbek számára.

A vöröskeresztes véradásokat évtizedeken át szervezte, és segítette lebonyolításukat, teljesen önkéntes alapon.

Munkája és családja mellett lelkes résztvevője és egyik motorja a város közösségi programjainak. Megalakulása óta tagja a Maglódi Nőklubnak.

Kuratóriumi tagságot vállalt a Maglód Város Szociálisan Rászoruló Gyermekeiért és Családjaikért Alapítványban.

Ildikó életének és szeretetének középpontjában két lánya és unokái állnak. Már nagyon várta, hogy teljesen a családjának szentelhesse minden idejét. Ez az idő most eljött. Köszönet illeti a maglódi kisgyermekes családok és munkatársai iránti fáradhatatlanságáért, türelméért és segítőkészségéért.

Szabó Istvánnét jubileumi emléklappal köszöntötték 25 éves színvonalas közszolgálati munkájáért.

Szabó Istvánné 1992-ben kezdte óvodapedagógusi munkáját a maglódi 1. számú óvodában, majd a Hétszínvirág Óvodában folytatta tevékenységét, 2008 szeptember 1-jétől pedig az intézmény vezetője is lett.

 

Emberek és közösségek állnak mindannyiunk mögött – mondta köszönetképpen Németh Mihály lelkész az átadóünnepség mintegy zárszavakén. – Senki és semmi nem lennék a presbitérium, a gyülekezet vagy az önkormányzat nélkül Maglódon. Lukács evangéliumát idézte végül: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17,10.)

Hála Istennek, a kötelességnél sokkal többet tettek.

RizVN Login