MAGLÓD TÖRTÉNETE

A település múltja

A honfoglalást megelőző korok

Maglód területén talált gazdag régészeti leletanyag bizonyítja, hogy a környék már az időszámítást megelőzően is lakott volt. Késő bronzkori, ill. kora vaskori épületmaradványok, kemencék, használati eszközök nagy számban kerültek elő a település határában. Kelta, szkíta, avar jelenlét a feltárást követően egyértelműen bizonyítható. A maglódi avar aranykincs a Nemzeti Múzeumban került kiállításra. Az időszámítást követő korokból a hunokra utaló temetkezés nyomai is napvilágra kerültek. A régészek beazonosítottak egy késő Árpád-kori település maradványt is egy korabeli templom létezését bizonyító burkolólapokkal, szenteltvíz tartó töredékkel.

A kezdetektől a török időkig

Maglód község alapításáról nincsenek pontos adatok. Feltételezhető, hogy már a honfoglalás idején voltak lakói ennek a tájnak, és az utak védelmét szolgáló földvárak körüli települések közé tartozott. A falu neve és birtokosai a középkori oklevelekben gyakran szerepelnek. Anonymus is említi Maglódot, amikor arról a Maglód nevű főúrról beszél, aki a XII. században élt, és a Gyula-Zsombor nemzetség sarja volt. Anonymus felsorolja a hét vezért és azok nemzetségét. Tétény vezér fia Horka, az ő fia Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség („genus Maglout”) származik. III. Béla király névtelen jegyzője nem számol be arról, hogy ez a terület szállásbirtokként vagy adományként került-e a nemzetség birtokába. Annyi azonban bizonyos, hogy a Maglód- Maglódi családelnevezés évszázadokon keresztül szerepel az írott források-ban, és magának a nemzetségnévnek az etimológiája (Maglout=mag, átvitt értelemben: termé-kenység) is kapcsolatba hozható a település környéki jól termő földekkel.

A falu első hiteles (okleveles) említése 1352-ben történt. Ez év május 3-án a budai kápta-lan I. Lajos király április 18-ai parancsára jelenti, hogy elvégezték Nandurfelde, Felkezw, a Pécelhez tartozó omb és Tywadwrfeulde határjárását. (Az írás itt felsorolja a határokat, majd foly-tatja:) ”…egy árkon Pyspuki felé halad, annak egy régi határjeléig és dél fele Maglód határjeléig, amely azt Pechultul választja el”. Az oklevélben megnevezett Püpöki (Pyspuki) egyike azoknak a kis falvaknak, amelyek Maglód közelében helyezkedtek el (Apáti, Bille és Thuz), utalva arra, hogy a török kort megelőzően ez a vidék is aprófalvas volt, és a számtalan kisebb-nagyobb lakott hely egyike Maglód.

Századok folyamán a tulajdonosok változtak, és az írásos emlékekből kiderül, hogy a maglódi földeknek mindig több tulajdonosa volt. 1408-ban a falu birtokosai közt a Maglód-család mellett már a Péczeli és a Hartyáni-család is felbukkan, a XVI. század derekán pedig Hatvany György tulajdonában volt a falu. Lakosságának túlnyomó többsége a középkorban magyar ajkú volt.

A falu dinamikus fejlődését a török előrenyomulás akasztotta meg. A helyi evangélikus templomban lévő felirat szerint a községet 1546-ban dúlták fel az oszmán hadak, akkor szóródott szét a népe. 1546-ban, közvetlenül a pusztítás előtt még 19 férfi szerepel az összeírásban, 1590-ben már csak négy. 1562-ben egy másik feljegyzés szerint „Csaba nevű falu népével egy helyen laknak” (a maglódiak). Ez utal arra, hogy a másfél százados török uralom alatt a nép többször − gyakran a környező mocsaras területekre − elmenekült a rabló, fosztogató hordák elől, de aztán újra visszatért, tehát nem néptelenedett el teljesen a másfél százados hódoltság alatt. A helyi templomot mecsetté alakító török földesurak tímár-, ziámet- és khász-birtokosok voltak, és lajstromaikból kiderül, hogy a maglódiak már a XVI. században juhtenyésztéssel és búzatermesztéssel foglalkoztak, amely tevékenységek egészen a XX. század közepéig a helyi gazdaság jellegadó ágazatai maradtak.

Újratelepülés és fejlődés a XVIII-XIX. században

A felszabadító háborúk aztán tényleg néptelen pusztává változtatták Maglódot. Buda visszavívása után négy évvel, 1690-ben még mindig elhagyott helyként írják le Maglódot. A török kiűzése után hamarosan megkezdődött a benépesítés. 1699-ben már 15, az 1701-ben pedig 53 család lakta. Ekkor Fáy Ferenc és István a birtokosok. 1700-ban már evangélikus elemi iskola működött a faluban.

A Rákóczi-szabadságharc alatt ismét lakatlanná vált, az épített környezete teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után mégis visszatértek néhányan, de kevesen ahhoz, hogy meg tudják művelni a birtokosok földjeit. Ezért a legnagyobb birtokosok − immár a Rádayak és a Grassalkovichok − a Észak-Magyarországról, főleg Nógrádból hoztak szlovák jobbágyokat. Betelepülésükkel javítottak Maglód demográfiai viszonyain és színesebbé tették etnikai, a vallási arculatát. 1715-ben 18, 1728-ban 55, 1744-ben 91, 1760-ban 102 jobbágycsalád lakta. Az 1759-es összeírásból kiderül, hogy bár a lakosság zöme szlovák nemzetiségű, szép számmal voltak magyarok is köztük.

Maglód lakossága a reformáció előtt katolikus volt, a betelepített szlovákok zöme viszont evangélikus. Az előző századokban épült templom a török háborúban, illetve a Rákóczi-szabadságharcban majdnem teljesen elpusztult. A romokat eleinte együtt használták a katolikusok és az evangélikusok. Amikor az újjáépítésre került sor, összecsaptak az indulatok, mindkét felekezet magának követelte a templomot. A köztük folyó per végül az evangélikusok győzelmével ért véget, és 1778-ban ők szentelhették fel a megújult templomot. A XVIII. század végi állapotokat kitűnően adja vissza Vályi András 1796-99-ben közreadott országleírásának Maglódot érintő fejezete: „Tót falu Pest Várm. földes Urai Fáy, és Fóglár familiának örökösei, lakosai evangelikusok, és számos zsidók, fekszik Péczelhez, és Gyömröhöz igen közel, Pesthez 3 mértföldnyire, egy hegynek oldalán, a közepén patakotska foly, melly az útat bátortalaná teszi, a mellette lévő Tuzberek pusztával terem mindenféle gabonát, kendert, szénát, jó bort, nagy számú juhai vannak, piatzok Pesten.”. A kútfőből egy tehetős, sokszínű agrártevékenységével a pesti piacon rendszeresen jelen lévő vegyes etnikumú falu képe rajzolódik ki. Az ipar másodrangú, a helyi mesterek a váci céh filiálisai voltak. A Pest, Pilis és Solt megyék egyesülése után, 1711-ben annak monori járásába sorolták Maglódot, és ott is maradt 1950-ig.

A lakosság száma a kései feudalizmus időszakában is egyenletesen emelkedett: 1785-ben 918, 1828-ban 1183, 1857-ben 1244 főt regisztráltak a népesség-összeírások. Helytörténeti érdekesség ebből a korszakból, hogy itt volt evangélikus kántor tanitó Petőfi Sándor nagyapja. 1816 és 1818 között itt élt Petrovics István és Hrúz Mária. Itt ismerkedtek meg egymással, de házasságkötésükre − a mai maglódiak nagy bánatára − már nem itt került sor, hanem Aszódon, fiúk Petőfi Sándor pedig már Kiskőrösön született. A maglódiak ma is úgy aposztrofálják lakhelyüket, mint „ahol Petőfi szülei szerelembe estek.”

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban részt vett Maglód férfinépe is, 42 honvéd harcolt a nemzetőrségben. A világosi fegyverletétel után sem vonták vissza a jobbágyfelszabadításról szóló törvényt, és az 1853-as császári rendelet megszűntnek tekintette az úrbéri viszonyokat. Ennek következményeként Maglódon is kialakultak az önálló parasztgazdaságok, de az úri birtok ezután is maghatározó maradt a falu birtokstruktúrájában: három család − a Kóczánok, a Schulhoffok és a Wodianerek − az egész határ közel felét birtokolták. Mintagazdaságokat hoztak létre, sőt az utóbbi família egy szép kastélyt is építtetett, ami mind a mai napig látható, és Maglód legértékesebb műemléke.

A szuburbán település

Képviselő-testületi meghivó 1898. április 14-i ülésre1882-ben Maglód társadalmi és gazdasági élete teljesen új dimenzióba került a Budapest-Maglód-Újszász-Szolnok vasútvonal megnyitása után. Bár a községet a „gründolási láz” elkerülte, munkavállalói előtt új perspektívaként megnyílott a Budapestre ingázás lehetősége.

Sokan napi rendszerességgel szálltak vonatra, hogy valamely fővárosi ipari üzemben, esetleg irodában ledolgozva munkaidejüket este ismét visszatérjenek lakóhelyükre. Maglódon csak egy nagyobb ipari üzem, a vasforgácsolással és öntéssel foglalkozó, Dóra Tivadar tulajdonában álló, 10-15 főt foglalkoztató vállalat telepedett meg.

A helyben termelő gazdáknak is kedvező változást hozott a közlekedés forradalma, és éltek is ezzel. A földművesek jó része a budapesti vevők igényihez igazodva áttért a zöldség- és gyümölcstermesztésre, és primőrjeiket vasúton − sokszor egyszerű batyuba kötve − vitték hajnalonként a pesti piacokra. A dualizmus időszakában, az autarchia magas fokát képviselő feudális gazdaságok megszűntével vált Maglód igazi agglomerációs településsé, a fővárossal kétirányú cserekapcsolatot lebonyolító községgé. A település gyarapodását jól illusztrálja, hogy lakossága 1857 és 1910 között több mint két és félszeresére, 1244 főről 3302-re nőtt, és 1873-ban községi jogállását 1913-ban a nagyközségi rang váltotta fel. 1872-ben új evangélikus iskolát avattak, ahol 1902-től lett az oktatás hivatalos nyelve a magyar, jelezve a szlovák népesség asszimilációját. Az új intézmény mellett még két − egy katolikus és egy állami − iskola, valamint egy óvoda is működött. 1892-ben elkészült egy katolikus kápolna is.

Az I. világháború alatt 107 maglódi halt hősi halált, míg az otthon maradottakon az akkor gyógyíthatatlan spanyolnátha söpört végig. A megmaradtak számára aztán a Tanácsköztársaság 133 napos uralma, illetve a román megszállók garázdálkodása okozott további szenvedést. A népesség azonban csak átmenetileg csökkent, mert a trianoni békediktátum következtében Magyarországra, Budapestre menekülő családok egy része Maglódon talált új otthont. Az 1930-as években lassan magára találó magyar gazdaság eredményei Maglódon is jelentkeztek. A korabeli birtokszerkezet szerencsésnek mondható, a három mágnás család mellett a fölterületek több mint 1/3-a még életképesnek mondható 5-100 holdas gazdák kezén volt, és csak mintegy 18% volt törpebirtokos. Az értékesítési nehézségeket csökkentette Budapest közelsége és a helyi Hangya Szövetkezet megalakulása. A stabil társadalom igényszintje nőtt, és az intéz-ményhálózat is ennek megfelelően gyarapodott mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt. A lakosságszám 1930-ban már 5104, 1941-ben pedig már − az addigi abszolút csúcsként − 5318 főt tett ki. Új iskolák (Központi, Petőfi téri) és óvodák épültek, több művészeti és sportegyesület alakult. Az 1931-es Címtár szerint minden szakmának számos képviselője állt a lakosság rendelkezésére. 18 vegyes- és hat hentesüzletben lehetett ekkor vásárolni. Otthonra lelt az addig Ecser filiáléjaként működő helyi katolikus egyházközség, 1936-ban kápolnájukat bővítve új templomot avattak.

A II. világháborút Maglód alaposan megsínylette, az 1944 végén ideérkező front hetekig hullámzott a település területén, Maglód kb. 150 aknát kapott. A szovjetek december 26-án nyomultak be a faluba, ahol a védekező németekkel közelharcot vívtak. December 29-én már megalakult a községi ún. Hetes Tanács,  ami a kommunista hatalomátvételt vetítette előre.

A nagyközség fejlődése 1945 után

Már 1945-ben földosztásra került sor, de végérvényesen 1949-ben fosztották meg a nagybirtokosaikat földjeiktől. Akik kaptak belőle, azok sem sokáig örülhettek neki, megkezdődött a kollektivizálás, a TSZ-szervezés. Az 1956-os forradalom és szabadságharc budapesti eseményeiben több maglódi is részt vett, így az azt követő megtorlásoknak helyi áldozati is voltak.

A mezőgazdaságban az erőszakos téeszesítésnek a kivédhetetlen rohama 1960-ban indult. Az egyéni parasztgazdaságokat ellehetetlenítették, az új termelőszövetkezetek hosszú ideig csak veszteséget termeltek. 1977-től a budapesti központú, és maglódi, ecseri, gyömrői telephellyel rendelkező, másfél ezer taggal 4787 hektáron gazdálkodó Rákos Mezeje TSZ létrejöttétől – amely két szövetkezet összevonásával alakult ki – kezdett javulni a helyzet, eredményes lett a gazdálkodás.

Az iparban is nagyszabású fejlesztések történtek. 1950-ben államosították Dóra Tivadar üzemét a Gépipari Egyesülés V. számú telepe néven. 1952-ben önállóvá vált a Maglódi Gépgyár és Öntöde néven. A mintegy 250 főt foglalkoztató céget 1976-ban integrálták a budapesti Ipari Szerelvény- és Gépgyárba. 1991-ben kivált innen és MVV-ISG Kft néven a mai napig is működik.

A Maglódi Vas- és Fémipari Szövetkezet 1961-ben jött létre a helyi Vegyesipari Ktsz. utódjaként. A fénykorban mintegy 200 főt foglalkoztatott a szövetkezet. Mára piacaik meglehetősen beszűkültek, és a termelés csupán néhány fő foglalkoztatására biztosít lehetőséget.

A helyi ÁFÉSZ-nek köszönhetően az 1960-as évektől fejlődött a szolgáltatási és kereskedelmi szektor. 13 kiskereskedelmi és vendéglátóhely üzemeltetése mellett szikvízüzem és TÜZÉP telep is létesült.

1956-ban megépült a nyaralói iskola tanítói lakásokkal. Ebben az időszakban készült el az első épülete az óvodának is az iskola szomszédságában. Az 1970-es években épült a központi iskola tornaterme, és bővítésre került a tanácsháza épülete. Az 1980-as évek végére befejezésre került a község vezetékes ivóvízhálózatának kiépítése is.

Fejlődés a rendszerváltás után

Az 1990-es évek eredményei között kiemelkedik a községi gázhálózat, a vezetékes telefonhálózat, a kommunális csatornahálózat kiépítése. Ekkor létesült a nyaralói iskola tornaterme, új egészségügyi központot építettek szolgálati lakásokkal. A központban önkormányzati kezdeményezésre helyi rendőrőrs kezdte meg működését. Maglód Újság névvel helyi lap jelent meg az önkormányzat gondozásában. Számtalan civil szerveződés szaporodott el gomba módra -bizonyítva a helyiek tettrekészségét.

A XXI. század első éveiben felgyorsultak az események. Ugrásszerúen megnőtt a település szilárd burkolatú úthálózata. Előbb a nyaralói, majd a központi iskola gyarapodott új szárnnyal, európai külsőt kapott a Napsugár Óvoda, új épületbe költözött a Hétszinvirág Óvoda. Új kereskedelmi üzletek létesültek a település több pontján. Felújításra került az evangélikus műemlék templom, 60 évvel a felszentelését követően a torony felépítésével a katolikus templom is elnyerte a tervekben megálmodott végső állapotát. 2007-be új több funkciós kulturális épületegyüttes létesült - a Maglódi Művelődés Háza.

Az iskolában bevezették a művészeti oktatást, újraindították a felnőttek részére a középiskolai oktatást. Lefektették a helyi közösségi közlekedés alapjait. Évről-évre színvonalas rendezvényeken emlékeznek meg állami ünnepeinkről, új erőre kapott a helyi hagyományok ápolása. A képviselőtestület dinamikus településfejlesztési tevékenységét a kormányzat 2007-ben városi címmel ismerte el.

 

RizVN Login